2012. augusztus 20., hétfő

Gyümölcssaláta és zöldparadicsom lekvár

Elsőre bizony nagyon meghökkentőnek hangzik, de ez a recept egy olyan séf könyvéből van, amiben eddig még sohasem csalódtam, gondoltam egy próbát megér. De még mennyire hogy megéri, mert nagyon finom, a gyümölcssalátán pedig különösen nagyon finom. Próbáljátok ki nyugodtan. Nekem ugyan nem volt itthon csillagánizs, így fahéjjal pótoltam. A fűszerek ízei háttérben maradnak, csak egy pikáns különleges lekvárt kapunk, ami bármelyik szezonális gyümölcsből készült salátát magasabb dimenzióba emel. 




Hozzávalók a lekvárhoz:
75 dkg zöld paradicsom apróra felkockázva, 15 dkg fehér kristálycukor, fél citrom leve, 1,5 dl víz, 2 szem csillagánizs vagy fél rúd fahéj, 2 szem szegfűszeg.

A cukrot a vízzel és a fűszerekkel összekeverve felforraljuk és gyöngyözve a felére beforraljuk. Ekkor hozzáadjuk a sziruphoz az apróra felkockázott zöld paradicsomot és a fél citrom levét. (A paradicsomok héját nem kell eltávolítani, nem lesz a lekvárban összepöndörödött héj.)
Ebben a szirupban alacsony hőfokon főzzük a paradicsomokat addig, amíg lekvárszerű nem lesz. Ez kb. 1 óra. Először a paradicsom levet enged, de a gyöngyözve főzéstől szépen besűrűsödik. Ekkor kivesszük belőle a fűszereket. Ha kihűlt azonnal fogyasztható, ha el szeretnénk tenni télire, akkor forrón üvegekbe merve, fejtetőre állítva, száraz dunsztban hagyjuk kihűlni. (Ebből a mennyiségből 2 db 2 dl-es üveg lett)

Hozzávalók a gyümölcssalátához: bármilyen idénygyümölcs apró kockára vágva, az öntethez: 1 narancs leve, fél rúd vanília kikapart magjai, 8 db friss mentalevél vékony csíkokra vágva

 Segal Viktor: Színek és Ízek c. könyvéből





2012. szeptemberi befőzés, csillagánizzsal az igazi.

2012. augusztus 6., hétfő

A nyár ízei üvegbe zárva

Néhány napja úgy éreztem, bőven elegendő finom lekvár sorakozik a kamrapolcon, amin már egy szemernyi hely sem volt.  Megtelt az eperrel, rebarbarával, cseresznyével, sárgabarackkal és áfonyával teli üvegekkel, pedig még padlizsánkrémet is szeretnék rakni. De akkor a kamrapolc blogon olvastam egy bogyós gyümölcsökből készült lekvárt és amikor a zöldségesnél szembe jött velem ez a három féle gyümölcs, nemvolt megállás, ismét lekvár készült a lábosban, hogy aztán pillanatok alatt el is fogyjon ez a két üvegnyi finomság.
Persze nem én lennék, ha ezt nem gondoltam volna tovább és a második adagba nem kevertem volna abból a hatalmas mézédes őszibarackból. Bizton állíthatom, hogy a nyár egyik legfinomabb lekvárját sikerült megalkotnom. Azért írom, hogy egyik, mert 2 nappal később, amikor a fagyasztót pakoltam rábukkantam egy csomag áfonyára. Amikor azt főztem meg őszibarackkal, na attól teljesen oda voltam, mert az lett a legfinomabb.


Ezeket a kis mennyiségéket nyugodtan többszörözzétek, mert  ezek csak 2 üvegnyi mennyiségek. A dzsemfixet most elhagytam, és almapektint használtam. Forrón üvegbe töltöttem, kupakot rácsavarva fejtetőre állítottam, majd egy vastag plédbe bugyolálva hagytam őket kihűlni. Az almapektin por formában vásárolható, de főzhető is. 
Erről van egy nagyon kedves történetem a Befőzős csoportból. Annyira sokat nevettem rajta, azért írom ide, hogy lássátok, milyen jó hangulatú kis csoport jött össze. 
R: "A pektinfőzésről annyit tudok mondani, hogy mostam, daraboltam az almákat, közben arra gondoltam, hogy ezt az almát büntetésből hozhatta a barátnőm (ő távozott a Balatonra), mert iszonyatosan rossz volt, de nem baj, legalább lesz pektinem. Főztem, szűrtem, tüllön át is szűrtem, beforraltam, vártam, hogy kihűljön, majd mire legközelebb ránéztem (volna), hűlt helye volt, a férjem mosogatásának áldozata lett. Szerinte az egy...lötty volt. Az én pektinem! "
I:  "Nézd a pozitív oldalát a dolgoknak: 1) van férjed 2) a férjed MOSOGAT 3) az a pektin úgy sem sikerült volna :-)))"
Móka után pedig jöjjenek a lekvárok!

Málna-szeder-áfonya lekvár: 
12 dkg málna, 12 dkg szeder, 12 dkg áfonya, fél citrom leve, kb. 3 evőkanálnyi nádcukor, 1 kávéskanál almapektin. 
A gyümölcsöket megmostam, összekevertem a többi hozzávalóval. lassú tűzön kezdtem főzni, hogy a cukor felolvadjon. Forrástól kb. 10 percig még főztem, majd forrón üvegbe töltöttem és száraz dunsztba tettem.



Erdei gyümölcsök őszibarackkal:
12 dkg málna, 12 dkg szeder, 12 dkg áfonya, 1 nagy sárga húsú őszibarack, fél citrom leve, kb. 3-4 evőkanálnyi nádcukor, 1 púpos kávéskanál almapektin. 
A bogyós gyümölcsöket megmostam, az őszibarackot meghámoztam, kimagoztam és apró kockára vágtam. Összekevertem a gyümölcsöket a többi hozzávalóval, lassú tűzön kezdtem főzni, hogy a cukor felolvadjon. Kb. 10-15 percig főztem, majd forrón üvegbe töltöttem és egy vastag plédbe bugyolálva hagytam őket másnapig kihűlni.





Őszibarack áfonyával:
20 dkg áfonya, 3 db nagy, sárga húsú  őszibarack, 3 evőkanál nádcukor, fél  lime leve, 1 kávéskanál almapektin.
Az áfonyát megmostam volna, ha nem fagyasztott lett volna. Az őszibarackokat meghámoztam, kimagoztam és apró kockára vágtam. Összekevertem a gyümölcsöket és a többi hozzávalókat, lassú tűzön kezdtem főzni, hogy a cukor felolvadjon. Kb. 10-15 percig főztem, addig amíg az áfonya már gyönyörű lila szósszá lényegült át, de az őszibarack még darabos volt. Ezután  forrón üvegbe töltöttem, az üvegeket fejtetőre állítva a száraz dunsztban hagytam másnapig kihűlni. Felcímkéztem és a kamrapolcra tettem az egyik üveget, a másikat gyorsan megettük legnagyobb megelégedésünkre.
El tudjátok képzelni milyen, amikor a sötét áfonya lekvárból elő-előbukkan egy-egy őszibarack darab? Leírhatatlan. Igazából nem is tudom miért nem készült korábban őszibarackból lekvár. Talán nem ettem finomat, pedig így társítva fantasztikus dolgok születtek. Nem szabad leírni ezt a gyümölcsöt. Most ez az első számú kedvenc



Őszibarack szederrel: 
Ez amolyan extra ráadásként jött. Én ugyanis nem igazán rajongok a szederért, de Apukám nagyon ajánlgatta, hogy hozzak belőle, náluk ugyanis roskadozik a bokor. Leszedtem, jól megfogta a kezem, de úgy döntöttem, ebből azért is finom lekvár lesz. Az áfonyás őszibarack mintájára készült. Először kicsit megijedtem, mert melegen kóstolva csak a szeder íz dominált, mikor kihűlt, akkor már csodálatos íz fogadott. Nem előzte meg az áfonyás őszibarack lekvárt, de nagyon finom lett. Azért is kerül fel ide.
20 dkg szeder, 4 db nagy, sárga húsú  őszibarack, 3 evőkanál nádcukor, fél  lime leve, 1 kávéskanál almapektin.
A szedret megmostam, az őszibarackokat meghámoztam, kimagoztam és apró kockára vágtam. Összekevertem a gyümölcsöket a cukorral, lime levével és az almapektinnel, majd lassú tűzön kezdtem főzni, hogy a cukor felolvadjon. Kb. 15-20 percig főztem, addig amíg a szeder már gyönyörű, egyöntetű lila szósz nem lett, de az őszibarack darabok még fel-felbukkantak. Ezután  forrón üvegbe töltöttem, az üvegeket fejtetőre állítva a száraz dunsztban hagytam másnapig kihűlni. Felcímkézve kamrapolcra tettem.




Tervek az őszibarackkal jövőre a fentieken túl:  bazsalikomos őszibarack lekvár és Christine Ferber  fehér őszibarack sáfránnyal.



2012. augusztus 5., vasárnap

Mézes gyömbéres céklachutney

Ritkán készítek chutney-t. Vagy csatnit? Egészen fantasztikusakat is kóstoltam már, de volt ami egyáltalán nem sikerült. (Az egy rebarbarából készült volt, de szerintem ott a kardamom volt ludas)
Ez a cékla chutney viszont fejedelmi lett, köszönhetően a remek fűszerezésnek és az itt-ott felbukkanó gyömbér daraboknak, amitől igazán pikáns lett. Remekül megy vörös sült húsokhoz, mondjuk egy kacsához, de leginkább sült kacsmájhoz, finom foszlós kaláccsal. Zsenge céklából a legfinomabb.
Mostanában gyakran jövök befőzős poszttal, ennek az az egyszerű oka, hogy  most leginkább ez foglalkoztat. A nyár ízeit üvegbe zárni. Ez a recept egy cetliről került elő, a kipróbálandó receptek közé raktam el elég régen. Az eredeti leírás chilit is tartalmaz, de azt kihagytam belőle, mert az a nem szeretem kategória, de aki szereti, az nyugodtan tegyen bele, viszont anélkül is nagyon finom.



Hozzávalók:
3-4 db közepes méretű cékla (kb. 70 dkg), 3-4 db salotta hagyma vagy 1 db kisebb vöröshagyma (kb. 6-7  dkg), 1 kisebb darab gyömbér (diónyi), 1-2 evőkanál méz, fél kávéskanál őrölt koriander, ugyanennyi őrölt római kömény, só és frissen őrölt bors ízlés szerint,  olívaolaj.

Elkészítés: 
A céklákat 170 fokos sütőben, sóágyon megsütjük. Kb 2 óra a céklák nagyságától függően. Hagyjuk kihűlni, meghámozzuk, apró kockára vágjuk vagy lereszeljük a nagylyukú reszelőn. Olívaolajon megpároljuk a hagymát és a reszelt vagy szeletelt gyömbért, hozzákeverjük a céklát és a fűszereket. Sóval, borssal és mézzel ízesítjük. Alaposan összemelegítjük, forrón üvegekbe töltjük és száraz dunsztban lefordított tetejükkel hagyjuk kihűlni.
Nekem egy kis vízzel pótolnom kellett, amikor pároltam össze, mert különben nagyon levegős lett volna az üvegben. Néhány nap alatt már nagyon jól összeérnek az ízek, de frissen is finom, ha nem bírnánk vele várni, hogy megkóstoljuk/elfogyasszuk.